LAKÁSÁBA VARÁZSOLJA A VALÓDI FA ÉS A TERMÉSZET CSODÁLATOS VILÁGÁT

Minőségi nyárfabútorok
Köszöntő
Bemutatkozom
KÉPGALÉRIA-I.
KÉPGALÉRIA-II.
KÉPGALÉRIA-III.
Áraink
Kerti bútorok ápolása
Árajánlatkérés
Kapcsolatfelvétel
Vendégkönyv 1
Én az író
Partnereink-1
Partnereink-2
PerfectJob
Vendégkönyv 2

HÍREK

Minőségi kerti és beltéri bútorok
Honlapkészítés, webáruház készítés a leggyorsabban. Akár még MA!

 

Gyökérbútor!

Régmúlt napok fényei....

 

 

Tisztelettel köszöntöm az oldal látogatóit, és sajnálattal kell elmondanom, hogy mindaz amit a Képgaléria-II-ben látnak, 8-12 évvel ezelőtti munkáim felidézése.

Őszintén bevallom, nagyon szerettem akkor ezt a stílust művelni, voltak is komolyan vehető erkölcsi sikereim, de sajnos anyagilag nem igazán bírtam. Az én nagyságrendemben óriási beruházást igényelt magának az alapanyagnak a megszerzése.

Ez úgy történik, hogy az erdészeti vállalat az ún. tarvágás (100%-os kitermelés) után, (hacsak nem gyökérről, tuskóról hajtat), nagy mélységben felszaggatja a területen lévő „tuskókat” (ami a fa kivágás után megmaradó része, azaz maga a gyökér), majd a területen néhány un „tuskórakásba” tolja össze, ami tartalmazza a területről felszaggatott földdel keveredett gyökereket. A kb. 60 cm mélyen alaposan kitisztogatott, üres területen elülteti a csemetesorokat, mely a nyárfák esetében 25-35 év alatt újabb erdővé fejlődik. Elnézést kérek a szakemberektől, mert előfordulhat, hogy némileg pontatlanul idéztem, de nem profilom a téma, és őszintén bevallva, nem néztem utána alaposan. Ami ebből az én gyökérbútoraimra és az alapanyagra vonatkozik, az az, hogy a tuskózás és az ültetés közti időszakban, ha a faműves tud szerezni engedélyt, akkor traktorral és drótkötelekkel kivontatja az elérhető gyökereket, melyeket daruskocsival, 5-6 darabonként hazaszállíttat.
Otthon – persze csak ha rengeteg területe van – szétteríti, fűrésszel, metszőollóval eltávolítja a hajszálgyökereket, majd kis kapával, pajszerral és főleg rengeteg vízzel eltávolítja a földet.

Ami ezután marad, az úgy 5 %-ban csodálatos, 45 %-ban használható, a maradék 50 %-ban esetleg jó lesz valamire. A bútorgyártást nem akarom ennyire részletezni, de hatalmas tömegű, 3-5 mázsás darabokkal kell dolgozni, megformázni, kikönnyíteni, hogy a maradék anyag szárítható legyen. Eredeti állapotában a tuskó nem képes kiszáradni – befülled, korhadni kezd, megtámadják a farontó bogarak, és egy éven belül használhatatlanná válik. Magyarul, ha van kereslet, ha nincs, az anyagot fel kell dolgozni, vagy hagyni veszni a lehetőséget, és a már beleölt tőkét.

 

Tehát beletettem minden tőkémet, tudásomat, szerencsémet, és ezen bútorokat sikeresen el is adtam, meg is éltem úgy ahogy, de úgy érzem az ezredforduló Magyarországa még nem volt felkészülve ezekre a csodákra. Elértem odáig, hogy már komoly kiállításokra kezdtek volna meghívni, mikorra elfogyott a „megélhetés” - újítani, váltani kellett, művészi elkötelezettségemet fel kellett váltania a négy gyermekem iránti felelősségnek. Emlékszem még pár kollégára, a „mamutfenyősre”, a „görbefásra” és még pár, hasonlóan „elvont lelkű alkotóra”, akik naivan ebből akartunk megélni.

Tudomásom szerint nem élte túl egyik vállalkozás sem profilváltás nélkül. Egyedül a jóval egyszerűbb technológiájú rönkbútorosok bírták, bírják ma is.

A „mammutos” a műbútor asztalosság felé fordult, a görbefás bírta valameddig, de sajnálattal hallom, hogy ő is abbahagyta. Én az addig párhuzamosan művelt fatálak és a kertbútorok irányába indultam, hogy milyen eredménnyel, annak eldöntését önökre bízom.

Büszkén állítom, egyfajta „nagy szakmai elismerést” megkaptam már a kerti bútorban is: négy-öt komoly kézműves már lenyúlta az ötleteimet és gyártja őket ezerrel...

Ez van, ilyen a világ, erről nem akarok hosszabban értekezni.

 

Időközben, megkeresett néhány régi vevőm, akik szomorúan hallgatták, hogy már nem foglalkozom a gyökérbútorral, és rendeltek volna, ha kedvem lenne újrakezdeni.

 

Bevallom Önöknek őszintén, jó érzés volt azt a csodás munkát csinálni, bár nem érzem most sem rosszul magam a bőrömben.

 

Magyarul: most várom a nyomást, a rábeszéléseket, hogy kezdjem el újra, természetesen párhuzamosan a kerti bútorokkal, a „gyökereket”.

 

Ha nem fognak rábeszélni, nem gond, mert így indokot találtam, hogy hiúságomat kielégítsem a „régmúlt napok fényei”-vel. Ha rábeszélnek, ám legyen!

 

Előrebocsájtom, ez luxus kategória: egy gyökérasztal 150-180 eFt, egy gyökérfotel 300-400 eFt.

 

 

Köszönöm türelmüket, tisztelettel:

 

Urbánszki László, „gyökeres” faműves